Magyar Iskolateremtők a Magyar Ifjúságért!

Az 1956-as lyukas zászló nekünk a SZABADSÁG szimbóluma A MIÉRT? -  a gondolkodás alap kérdése (MIMI itt nem a Bohém élet c. Puccini  operából). MIMIért! A magyar nyelv csodája: MI – Magyar Intelligencia MI – Mesterséges Intelligencia MI – Magyar iskolateremtők MI –  Magyar Ifjúság MI –  MINDANNYIAN, mi magyarok 1956-ban Simonyi professzor kiállt a Magyar Ifjúságért. Egész életét meghatározta!  Kindler József Ladó László 1956 – 70 év Mit kezdesz a szabadsággal? 1956 nem lezárt történelem. 1956 kérdés a jelenhez. Ez az oldal azokhoz szól, akik nemcsak emlékeznek, hanem vállalják a gondolkodást, a felelősséget és a nevüket. A Magyar Iskolateremtők kezdeményezés pedagógusokat, mérnököket, kutatókat, alkotókat és gondolkodó embereket kapcsol össze, akik szakmai életútjukkal és személyes döntésükkel jelzik: a szabadság nem adottság, hanem feladat. Csatlakozás – tanúságtétel Ha szeretnél szerepelni a blogban és a kezdeményezés közösségében, kérjük, küldd el: neve...

MI a MIért A Magyar Iskolateremtők a MAGYAR IFJÚSÁGÉRT!  1848 -1956 -2026 Az újat, a szebb jövőt mindig az ifjúság hozza el – és valósítja meg. A felnőttek feladata nem a helyettük élés, hanem a tehetség gondozása: a gyémánt felismerése, kibányászása és csiszolása. Ehhez példák kellenek. Mert egy ország kultúráját nem jelszavak, hanem példaképeinek galériája méri. A Pontus Kiadó gondozásában megjelent kötetekben tanítványok, munkatársak, barátok és tisztelők – közel kétszázan – három kivételes emberre, a Műegyetem nagy tanáraira emlékeztek: Kindler József - Ladó László - Simonyi Károly. Ők hárman – Wilhelm Röpke szavaival – „nobilitas naturalisok”, természetes nemesek voltak. Életútjuk különböző volt, de küldetésük közös: a jövő generációinak nevelése. Elveiket nehéz időkben sem adták fel. Hittek az ország felemelkedésében. Egész életükkel példát mutattak. Lemondásokkal teli, közösségért végzett munkájuk, jellemük tisztasága, rendszerszemléletű gondolkodásuk, makulátlan magánélet...

1956 Bársony István Staar Gyula: Mindhalálig sugározta tudását Egy képet örökre megőrzök róla emlékeimben. A Karvaly utcai ház bejáratánál áll, a lépcsőfeljárón, az esővédő tető alatt. Késő ősz van, mögötte a ház falát behálózó vadszőlő már lehullatta színes leveleit. Rombuszmintás pulóvere lazán megkötött nyakkendőt takar, vállán puha anyagú lemberdzsek. Kezét összefogva a kertajtó felé néz, várja, hogy tőle távozóban odaérjek. Tekintete szomorú. (Vagy talán csak kissé fáradt?) Nyitom az ajtót, megfordulok, búcsút intünk egymásnak. Sokszor megismétlődő kép, de ezt, mely az utolsók egyike lehetett, nem tudom, és nem is akarom kitörölni emlékezetemből. Többször elmondtam már, életem különös adományának tartom, hogy Simonyi Károlyt megismerhettem. A két kultúrát ötvöző nagyszerű könyve, A fizika kultúrtörténete kötött minket össze, mely nemcsak engem hozott lázba.  „Ez a könyv valódi emberek egymást követő nemzedékeinek gyönyörű és gyönyörködtető szellemi kalandjaként mutatja be a fi...