BME - Műegyetemi Iskolateremtők Küldetése - MIK

Magyarázata Iskolateremtők Küldetése

Simonyi Károly iskolateremtő Díj létrehozása.

 

 

“Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.”  Babits Mihály magyar költő költeménye volt az “Iskolateremtők”  könyvsorozat inspiráló gondolata. Ezt a célelérést szolgálja a Pontus kiadó 2008-ban indított könyvsorozata.  A közreadott könyv a javaslataiban, a Mesterséges Intelligencia oktatásában és elterjedésében, az alkotómunkában mint az egyetem újkori működésének a meghatározó összetevőjében az iskolateremtőkre épít. Mindig ők voltak a fejlődés centrumában. Bizalmi híd van az iskolateremtők és tanítványaik között, amit a könyvekben bemutatott tudásközösség emlékei és munkássága hitelesen igazol. A kiadó gondozásában a megjelent kiadványokban a tanítványok, a munkatársak, a barátok és a tisztelõk három kiváló emberre a Mûegyetem tanáraira, Simonyi Károly, Ladó László és Kindler József professzorokra emlékeztek. Közel 200-an. Ők hárman Wilhelm Röpke szavaival élve:

 

„...nobilitas naturalisok (természetes nemesek) voltak. Életútjuk, indíttatásuk és végzettségük különbözõ; a közös bennük az, hogy legfõbb feladatuknak a jövõ generációinak nevelését tartották. Elveiket nehéz helyzetükben sem adták fel, és mindig hittek az ország felemelkedésében. Példát mutattak egész életükkel, amelyre jellemzõ volt a lemondásokkal teli, közösségért végzett munka, a vitathatatlan jellemesség, a rendszerszemléletû gondolkodás, a makulátlan magánélet és az igazságért való bátor és rendíthetetlen kiállás.” (Röpke, Wilhelm: Emberséges társadalom – Emberséges gazdaság. Aula, 2003)

 

Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy mindhárom professzort közelrõl ismertem, mindháromnak köszönhetem, hogy tanítványa és munkatársa lehettem.

 

Simonyi Károly (1916–2001) már 26 évesen a Bay Zoltán-iskola tagja volt, a Mûegyetemen az Atomfizika Tanszék tanársegédje, a Bay-laboratórium munkatársa. Részt vett a Hold-radar kísérletben. Kitûnõ iskolái voltak, ez hatotta át egész életét. Tanszékvezetõ egyetemi tanárként vezetésével 1951-ben megépült Sopronban az elsõ magyarországi részecskegyorsító, a Mûegyetemen megalapította az Elméleti Villamosságtan Tanszéket, 1952-ben Kossuth-díjas tanszékvezetõ professzorként a Központi Fizikai Kutató Intézet (KFKI) keretén belül megalapította az Atomfizikai Osztályt, késõbb az Intézet igazgatóhelyettese lett. Vezetésével munkatársai jelentõs nemzetközi eredményeket értek el. Tanítványaiból munkatársakat nevelt. Elõadásait gondosan megtervezte. Ma úgy mondanánk, hogy órájáról részletes forgatókönyvet írt, amelyben szerepeltek a matematikai levezetések és ábrák táblatervei. Elõadásait a szigorúan vett tananyag mellett rendkívül értékes kultúrtörténeti gondolataival gazdagította. Kitûnõ tankönyveket írt: Villamosságtan, Elméleti villamosságtan, Elektronfizika, stb. A könyvekben a modern tudomány, a kvantummechanika alapjait. Megírta A fizika kultúrtörténete címû „nagykönyvét”, amely professzor úr nevét nemcsak a reál, hanem a humán tudományok területén is ismertté tette. Simonyi Károly magáról azt vallotta: „Én pedagógus vagyok, szervezõmérnök....” Tanítványai, a késõbbi mûegyetemi professzorok ma is „tanárfejedelemként” beszélnek róla.

 

Ladó László (1919–2007) a Magyar Szervezéstudományi Iskola (MSZI) egyik megalapítója, aki már a hetvenes években felismerte, hogy az országnak nagyon sok mûszaki, gazdasági és szervezési problémák felismerésében és megoldásában járatos, komplex problémák megoldására is alkalmas, képzett szakemberre lesz szüksége. Kitûnõ tanár volt, kontaktust keresett és talált mindig a hallgatóságával, a passzív résztvevõket aktivizálta azzal, hogy rendre bevonta õket a tananyag feldolgozásába. Mindig csapatban dolgozott. Szerette a fiatalokat. Megosztotta velük elképzeléseit, figyelemmel kísérte törekvéseiket. Csapatkapitányként segítette munkájukat és szívesen menedzselte azokat, akikben fantáziát látott. Nem szeretett jósolni, de tudta, hogy az általa elültetett fák magasra fognak nõni. Az élet õt igazolta. Nem lehet nagyobb elismerés a mesternek, mint hogy tanítvá- nyai túlszárnyalják. Az oktatásról való elképzelései valósággá váltak az egyetemi képzésben. Karok, szakok jöttek létre. Özönlenek az egyetemi hallgatók a műszaki-menedzserképzésre, nemcsak a Mûegyetemre, országosan többszörös a túljelentkezés, ma is! A könyvírást nem tekintette munkának, hobbija volt. Minden szabadidejét ennek szentelte, több tucat könyvet és kétszáznál is több publikációt írt.

 

Kindler József (1929–2010) az egyetem elvégzése után az iparban dolgozott. Külföldi tanulmányútja során megszerzett rendszerelméleti és menedzsment oktatási tapasztalatai, továbbá kitûnõ, lényeget meglátó tehetsége segítették abban, hogy határozott állásfoglalását és tudományosan megalapozott nyílt beszédeit, kiáltványát megfogalmazza, amelyek nemcsak a problémák felszínre hozására törekedtek, hanem megoldásukra is. Vezetõ oktatóként elsõként vezette be a BME gazdaságimérnök-oktatásban a team munkát és módszereit, az írásbeli vizsgáztatás tesztrendszerét, a komplex feladatok egész éven át folyó konzultálását, a projektmenedzsmentet. Sokat foglalkozott a vezetési és szervezési ismeretek hazai oktatásának reformjával, megújításával. Különösen fontosnak tartotta a tudományosan megalapozott oktatás és a gyakorlat egységét. Nem lehet egyetemi padsorokból frissen kikerülve, gyakorlat nélkül menedzsmentet oktatni, vallotta. Nem ismerhetik, és nem oktathatják a „vezetést” azok, akik soha nem élték át sem fõnökként, sem beosztottként a vezetésben felmerülõ problémákat, mert ez a kérdések formalizált, egyoldalú közelítését eredményezi. Iskolája létrehozása mellett a nemzetben való gondolkodás elkötelezett híve volt. Több száz publikációt írt, közöttük vannak alapmûvek.

A gyakorlat széleskörűen igazolja, hogy az  iskolateremtőknek meghatározó szerepe van az egyetemi alkotómunkában!

Jelenleg a tudástranszferben új helyzet állt elő, amely lehetővé teszi a hálózatos alkotómunkán alapuló egyetem létrehozását. A javasolt modell szerinti szervezési innovációs folyamatban az ALUMNI hálózatos bekapcsolása is szerepel, amely megteremti az ifjúság motivációját, részvételüket az alkotómunkában, és az alkotás flow örömét is szolgáltatja. Ennek eredményeként a tanszékek innovációs ökoszisztéma hatékonysága jelentősen fokozható, amellyel a BME jelentős versenyelőnyre tehetnek szert. Ezért is érdemes lenne  ISKOLATEREMTŐ -Díjat létrehozni, amit reményeink szerint  a rektor adna át a Magyar Tudomány Ünnep napján a kitüntetettnek, az iskolateremtő professzornak. A fentiek alapján javaslatot teszünk (az 1. függelékben)

az iskolateremtők megbecsülését szolgáló: 

 

SIMONYI KÁROLY ISKOLATEREMTŐ-Díj 

 

Örömmel teszünk javaslatot a Simonyi Károly Iskolateremtő-Díj létrehozására, amelynek célja, hogy méltó módon elismerje azokat a professzorokat, akik kiemelkedő szerepet vállalnak az egyetem folyamatos megújulásában és a BME tudásközösségek szervezésében. Ez a díj azon “Hídépítő” Iskolateremtőknek szól, akik nemcsak a szakmai kiválóságot képviselik, hanem életre szóló üzeneteket is közvetítenek számunkra. Ahogy professzoraink tanították: „Az idő limitált.” E szavak nyomán a díj létrehozásának javaslata mellett a financiális alapjainak megteremtésében is részt vállalunk, biztosítva ezzel, hogy a jövő generációi is részesülhessenek ebben a szellemi örökségben. A díj ünnepélyes bevezetése méltóan hirdeti azoknak az oktatóknak az értékeit, akik az egyetem szellemiségét és jövőjét formálják.

Károly Simonyi A fizika kultúrtörténete című műve számos egyetemi előadás alapköve. Tanítványai és követői gyakran idéznek ebből a monumentális műből előadásaik során, mivel a fizikai tudományok történetét és fejlődését páratlan alapossággal mutatja be. A Magyar Tudományos Akadémia bicentenáriuma alkalmából a magyar tudósok azon dolgoznak, hogy hazánk legjelentősebb kutatási eredményeit megörökítsék a nemzetközi tudományos közösség számára, és ebben az összefüggésben Simonyi professzor műve kiemelt szerepet kap.

Jubileumok vannak. 75 éves a VIK. Emlékezzünk az alapításra és a Villamosmérnöki Kar legendáira: Barta István, Bay Zoltán, Gombás Pál, Kovács István, Kozma László és Simonyi Károly professzorokra.

Az Iskolateremtők  c. könyvsorozat publikálja, közreadja  az iskolateremtők munkásságát, az emlékezők írásait és a tanszéki tudásközösség közös eredményeit, a tagok CVit. A jelen könyv új struktúrája, új  tartalomjegyzéke mintaként szolgál a sorozat következő kiadványainak is. 

Erdősi Gyula

sorozatszerkesztő, a Pontus kiadó vezetője a